Helló! 

Itt az ideje egy újabb beszámolóhoz. Próbálom időnként rávenni magam, hogy újból írjak, de egyre nehezebb, mert a napirendet figyelembe véve nagyon kevés dolog változik. A legutolsó blog elejét ki kellene másolnom és ennek a bejegyzésnek a negyedével kész is lennék.

Áronnal 7 és fél 8 között ébredünk. Ritkán korábban, ha például fogzás miatt fáj az ínye és a hasa. (5 napja 6 órakor már kukorékol.) Még mindig egy hatalmasat kiabál, ami annyit jelent: ANYAAA! Emeld fel a feneked, vegyél már ki, mert felébredtem! Anya próbálja függőlegesbe varázsolni a testét, kimegy az előszobába és kiabálja, hogy Jövök!! (Ezalatt az este elkészített kakaóját  gyorsan bedobom a mikróba.)  Ezt az időt türelmesen kivárja, és lehajtott fejjel lustálkodik a kiságyban. Ha netán nem hallott, akkor kiabál tovább. Elhúzom a függönyét, kinyitom az ablakát, majd kikapcsolom a babyőrt. Addig Áron is feltérdepel és mutatja, hogy a cumiját ideje átadnunk a békáknak. A kérdésemre, hogy kér-e kakaót, mindig ,,jó" a válasz. A mellé készített vízből az esetek 99%-ban nem iszik. (Amikor belázasodott, akkor üres volt reggelre az üveg.) Megyünk a konyhába, megkeressük a cumisüveg tetejét és kakaóstul huppanunk a kanapéra. Bekapcsolom a kedvenc meséit. (Még mindig tart a Bogyó és Babóca, Nándi mese, Játékautók, Kerek mese imádat. Sose fogja megunni ezeket? Az apjával már rosszul vagyunk mindtől. Esténként szirénázik, hogy ő tűzoltóautós -Sam, a tűzoltó- mesét szeretne.) A 3 dl kakaónak perceken belül nyoma veszik. Amíg nézi a tv-t, viszek neki ruhát, pelenkát, beteszem a reggelit a sütőbe és megcsinálom a tejes kávém - a legfontosabb!!! - bár már felejtettem a mikróban és csak délután vettem észre, amikor melegítettem volna a délutáni kávét. Felöltöztetem és irány reggelizni. Legtöbbször a reggelit Áron kihagyja, de 9-10 között szokott jelezni, hogy éhes és enne egy-két gyümölcsszeletet. Amikor végzek, kikapcsoljuk a tv-t és elkezdjük a napi teendőinket intézni.

Már segít a ruhákat bepakolni a mosógépbe, eltolja a szennyes kosarat, hogy a mögötte található öblítőhöz, mosószerhez hozzáférjen. Simán kinyitja a mosógép azon részét, ahova ezeket önteni kell. Mutatja, hogy mit hova, beállítja a programot (segít ide-oda tekergetni) és elindítja a gépet. Vigyáznom kell, hogy véletlen ne indítsa be az üres mosógépet. Hasonló a helyzet a sütőnél is. Ha csenget, hogy megsült a zsemle, Áron rohan és próbálja kikapcsolni a sütőt. Ma reggel már a tűzhelyet tekergette, és állítgatta a hőfokot. Nagyon kell figyelni elindulás előtt, hogy Áron miket kapcsol le-fel. Szerencsére a konnektorokba nem dugdos semmit, de jelzi, hogy anya, most neked a vasalót oda kell dugnod, ha vasalni akarsz. Porszívózáskor szintén. Egyik este nem értettem, hogy Áron szobájában miért van olyan hideg... Na miért? Mert a radiátort is addig tekergette, hogy teljesen elzárta. Január elején még csak felkapcsolni tudta a lámpákat, mára már gond nélkül le is tudja kapcsolni. (Itt fordítva vannak bekötve a kapcsolók.) Kezdi érteni, hogy világosban nincs lámpa, sötétben is csak ott, ahol éppen vagyunk. Egyre többször megy be játékokért a sötét szobájába. Felkapcsolja a lámpát, megkeresi a zsákmányt és mielőtt kijön, lekapcsolja. Nagy kedvence a Nap-Hold jelenség. Anya ágyára besüt a nap - az meleg, be kell csukni a szemet, míg apa ágyán nincs nap, nem éri a meleg, nyugodtan feküdhet. Anya ágya emiatt ,,nem" jó, apa ágya ,,jó". Éjjel pedig folyamatosan keresi a Holdat, de nappal is néha látni és olyankor fülig ér a szája.

Február végén a délelőttök borzalmasan hidegek voltak, így inkább itthon töltöttük a napot.  Szerintem mindenki elsőre rávágná arra a kérdésre a választ, hogy mi Áron kedvenc játéka. Természetesen a KUKÁSAUTÓ. Bárhol, bármikor képes kukákkal és kukásautóval játszani. Kedd reggel 9 órától le se vehetem a szemem az ablakról, nehogy elmulasszuk az igazi kukásautó látványát. Nagy kedvencek a szirénázó járművek, munkagépek, legó (azon belül Józsi bácsi), könyvek és nagy meglepetésemre a kézbábok. A békának mindig meg kell mutatni, hogy működik a tűzoltóautó. Ettől függetlenül bármivel szívesen játszik, ha anya vagy apa is játszik vele. Hülyeségnek találom azt, amikor mondják, hogy a legtöbb  játékkal már nem játszik a gyerek. Persze, mert már a szülő is unja, és nem ül le a gyerek mellé azokkal a bizonyos unalmas játékokkal játszani. Nem könnyű mindig új dolgot kitalálni egy régebbi játékkal, de ha sikerül, akkor 10 percekre simán leköthető Áron. Fél óránál tovább egyébként se játszik ugyanazzal a játékkal. A háztartásban fellelhető kincsekkel is nagyon szívesen játszik: kidobásra ítélt kartonok, utcán szedett kövek, fülpiszkálók, ragasztópisztoly belseje, zöldségek, száraz tészták, bab, lencse, anya lim-lom kreatív holmijai. Ezeken felül imád szerelni (próbálja a csavarhúzóval anyát és apát utánozni), autókat  tankolni, kerék pumpálását imitálni. Nagyon szívesen pakol ki-be, le-fel...  ilyen dolgokkal szöszmötölne egész nap. 

Sajnos a télen Áron is elkapta az influenzát. Szegény napokig nem akart enni-inni, féltem attól, hogy a régi hatalmas étvágya nem tér vissza és az egész napos cumizásra is visszaszokik. Szerencsére nem lett igazam, összetehetem a két kezem és nagyon hálás lehetek azért, mert a gyermekem szinte mindent megeszik. Annyira központi szerepe van Áron életében az étkezésnek, hogy már csak önállóan hajlandó enni. Legyen szó müzliről, levesről, tejbegrízről, mindent egyedül szeretne lakmározni. Segítséget egyáltalán nem fogad el. Nagyon ügyesen iszik már pohárból is, bár történnek még néha kisebb-nagyobb balesetek. A nagy kedvence még mindig a halrudacska és a halacska, de nagyon szívesen eszi a leveseket, rántott dolgokat, céklát, uborkát. Egyre többet eszi a zsemle és kenyér héját is. Még mindig napi 5 étkezést igényel. Reggel egy pici zsemle vagy müzli, délelőtt egy-két gyümölcsszelet, fél 12 és dél között ebéd, délután uzsonna (gyümölcsök) és este 7 óra fele vacsora (perec, virsli, tejbegríz, vagy ebédről meleg maradék). Az elmúlt napokban kapott a kézmosáshoz fellépőt. Az első nap le se akart szállni róla és 1 órán belül annyit mosott kezet, mint máskor egy nap. Meg is lett az eredménye, az egész alkarja tiszta ekcéma lett, holott csak a saját kézmosóját használta. A kéztörlés még nehezen megy, csak simogatja és nyalogatja a törölközőjét. Le kell ellenőriznem, mert az esetek 100%-ban mindene vizes marad.

Ebéd után megyünk fogat mosni és irány a kiságy. Pont fogzó időszakban vagyunk, így elég negatívan viseli a fogmosást. Jelenleg 12 foga van, de napokon belül jön a következő szemfoga. A reggeli ébredéstől és a délelőtti lefárasztástól függ, hogy pontosan mikor tehetem le- általában fél 1 és egy között. A cumi még mindig elengedhetetlen kelléke az egyedüli elalvásnak. Ilyenkor megengedem Áronnak, hogy válasszon egy autót és azzal aludjon. Este ez már játék nélkül működik. Nagyon ritkán van olyan, hogy nem tud egyedül elaludni. Kiabál, majd mondja hogy apa, vagy mutatja, hogy anya helyén szeretne pihenni. Nem megy az alvás, ha például a szirénázó vagy dudáló autók megzavarják az elalvásban, vagy délelőtt a fűtés ki volt kapcsolva és a szoba egy kicsit hűvösebb (felesleges betakarni, mert a takarót azonnal lerúgja magáról, így csak elalvás után szoktam egy plédet ráteríteni).

Öltözködés terén elég válogatós. Nem adhatok csak úgy rá akármit. Van például egy űrhajós pizsama, amit nem szívesen visel, pedig ő választotta. Ha a ruhadarabon valamilyen jármű látható, akkor azonnal igent mond rá. A kedvence egy traktoros zokni. Volt olyan időszak, amikor csak azt akarta hordani. De van, hogy egy nap akár 7 zoknit is felvetet, mert percenként meggondolja magát és cserét kér. Van még egy kis autós bodyja, amire nem engedte, hogy másik ruhát adjak, mert eltakarom velük az autókat. Azt hittem, hogy a válogatós probléma csak a lányos anyukákat érinti. 

Minden percet vele kell foglalkozni. Nem engedi, hogy másokkal telefonáljak. Ha valakivel beszélni vagy levelezni szeretnék, teli torokból üvölt és próbálja kiverni a telefont a kezemből. Ez sajnos a fényképezésre és videózásra is igaz. Ez az oka annak, hogy az Áronos csoportot és az ismerőseim 90%-át töröltem facebook-ról. Ebben a blogban megpróbálok minden fontos dolgot összeszedni, így nem fogtok hiányt szenvedni, én meg nem folyamatosan a telefonomon fogok lógni. (Eddig egész szépen kezdek függetlenedni a készüléktől.) Próbálok minden érdekes dologról írni, hogy nyugdíjas éveimben, ha visszaolvasom ezeket a bejegyzéseket, mindenre tudjak emlékezni. Nektek lehet néha egy kicsit sok és unalmas, de akkor csak a képeket nézzétek. :P

Március elején bevittem a konditerem babamegőrző részlegébe, hogy megnézzem, mennyire tudnám visszaszoktatni oda. Semennyire. Azt hiszem marad az esténkénti torna... Áron le se vette a szemét rólam, nehogy lelépjek. Ha nem akartam a játékokhoz menni, el se mozdult mellőlem. Kemény tészta lesz majd az oviba szoktatás. Nagyon idegennek érzi a német nyelvet. Ha valakivel németül beszélek, nagyon csúnyán néz, hisztire áll a szája és egyből mondja, hogy ,,Nem!". Ami annyit jelent, hogy anya ne így beszélj, mert nem értem. Ha németül kérnek tőle valamit, csak tágra nyílt szemekkel néz és szomorú, mert nem tudja, hogy mi van. Többen kérdezték már, hogy tudja-e Áron mondani azt, hogy anya. Mondtam, hogy nem. De amikor hallják, hogy Áron azt mondja, hogy mama, nagyon  hülyének néznek. Itt kint ez jelenti az anyát. A papa meg az apát. Szóval annyira okos a gyerek, hogy németül tudja az anyját, magyarul az apját... :P (Bár rám sose mondta még, hogy mama.)

Az elmúlt hónapok nevelése meghozta a gyümölcsét. Nagyon büszke vagyok magunkra. Ha Áronnak azt mondom, hogy várjon meg  a lépcsőház bejárati ajtajánál, amíg anya felhozza a pincéből a babakocsit, simán ott marad és vár. Meg se próbál a lépcsőkön lebukfencezni. Az őszi kerékpározós időszakban még nem maradt egyedül. Volt már olyan, hogy fürdetés után elfelejtettem pelenkát a mosógép mellé készíteni, de simán egyedül hagyhattam Áront, míg a hálószobából vittem egyet. Persze legalább 3 perces monológ előzi meg, hogy leeshet, nagyon kell vigyázni, megüti magát, meg se mozduljon, gondoljon valamire. Nagyon figyel és komolyan válaszolja, hogy ,,Jó!". Miközben egyedül hagyom, folyamatosan beszélek hozzá és hallgatom az esetleges mozgását, de szerintem még pislogni se mer. :)

Az uszodát még mindig nagyon szereti. Olyan, mint egy kis béka. Alig tudom kikönyörögni a medencéből, természetesen nem akar haza menni, de olyan fáradt, hogy a 10 perces út alatt majdnem elalszik.

A bevásárlások alkalmával folyamatosan rohangálna és bújócskázna. Még akad olyan alkalom, hogy fogja magát és pillanatok tört része alatt elrohan, én meg csak a hűlt helyét találom. A New Yorkerbe beszaladt, majd a nadrágok és pulóverek alá bújt. Legutóbb az Adidas boltba szökött és egy asztal alá bújt. Pont a blog írásakor volt az első olyan délelőttünk, hogy a bevásárló központ előtt letérdeltem Áronhoz és elmagyaráztam neki, ha elszökik, akkor irány a babakocsi és nem veszem ki többet. Nagyon ügyes volt, mert egy pillanatra se akart meglépni. Ha el akart más irányba futni, kérte, hogy fogjam meg a kezét és menjünk együtt. Ez igaz a városban töltött időre is. Egyre többet fogja meg a kezünket és egyre ritkábban szalad a vakvilágba. Remélem így is marad. Persze másnap megint megszökött. Utána száműztem a babakocsiba és olyan boltba mentem, ahol szívesen kijött volna, de kínoztam és nem engedtem. Ilyenkor nagyon mérges vagyok rá. Tudom, hogy tudja mit szabad és mit nem, de nagyon szereti azokat a határokat átlépni, amitől felforr az agyvizem. Azt hiszem ennél szebben nem fogalmazhattam volna. Ugye, anyu?

Petivel egyre többet játszanak együtt, bár nagyon sok játékra féltékenyek. Mindig azzal szeretnének játszani, ami éppen a másiknál van. Áron szeretett volna vinni Szabináékhoz egy pici traktort, de mondtam neki, ha elhozza Petihez, akkor neki is oda kell majd adnia. Nagyon csúnya nézés közben mondta, hogy ,,Nem!". Mondom rendben, akkor elhozhatod és majd ott eldugod. Nem mondott semmit és elszaladt. Furcsának találtam a dolgot, de nem erőltettem, hogy hozza a játékát. Csak hazaérkezéskor vettem észre, hogy az éjjeliszekrényem elé dugta a traktort, hogy Peti ne találja meg. Természetesen Áron se találta, amikor rákérdeztem, hogy hová dugta. Áron is kezd nyitottabb lenni, ha kérem, hogy távozáskor adjon puszit Petinek, nem kell könyörögni. Legutóbb majdnem csók lett belőle. :) Peti, ha megtalálja Áron cumisüvegét, azonnal viszi hozzá, mondja, hogy Áááá!! és már itatja is. Nagyon aranyosak együtt. 

A havazás és a hó is nagyon tetszik Áronnak. Órákig tudna a hóban játszani addig, amíg a  kezét nem éri a hideg. Idén háromszor történt olyan baleset, hogy Áron nem vette észre az akadályt, természetesen anyára nem hallgatott és arccal esett a hatalmas hóba. Pár perces üvöltés után elhallgatott és játszott tovább. A legmenőbb dolog a hóval lepett idegen autók takarítása. Az utcánkban parkoló összes autót le kellett takarítani. 

Hazaérkezéskor szeretné ő nyitni az ajtókat, de szegénykém még nem tudja a kulcslyukba illeszteni a kulcsot, így hatalmas hisztivel zárja a levegőzést. A sétáló utcában található összes ajtót megpróbáltuk már a kulcsaimmal nyitni, de (szerencsére) egyik lyukba se fért bele a kulcsom. A postásoknak is nagy segítségére van Áron, mert az esetlegesen kilógó papírokat, borítékokat, újságokat azonnal észreveszi, és ha feléri, azonnal nyomja be a postaládákba. Szerencsére sose kezdte el kiszedegetni őket. A postaládánkat is mindig ellenőrizni kell, hogy van-e benne esetleg valami. Ha nincs, mondja, hogy apa, mert egyszer meséltem neki, hogy apa kiszedte előző nap az összes levelet, így az üres volt. Ez kb. hetekkel ezelőtt történt, de azóta is emlékszik rá.

Egyre kevesebbet tudom a kádban fürdetni, mert a meleg víztől és a sokáig tartó pancsolástól nagyon csúnya lesz a bőre. Sajnos a téli hideg se kedvez nekünk. Legtöbbször piros foltos a bőre és folyamatosan vakarná. Napi 2-szer kennem kell testápolóval, de az extrém helyzetekre kaptunk szteroidos krémeket is. Sajnos volt egy olyan alkalom, amikor már ezzel dokihoz kellett mennünk. Azóta csak heti egyszer engedem a pancsolást, ezen felül fürdető krémmel és langyos vízzel tusolunk. A fürdőszobában megtörölgetem Áront, bekenem a pocakját, lábát, kezét és ráadom a pelenkát. Belebújunk egy bodyba, pizsamába, megmosom Áron fogait és megyünk apához mesét nézni. Itt már jelzi, hogy ideje a cumit is odaadnom neki. 20 perc mesenézés után pedig irány a kiságy. Apának adunk két nagy cuppanós puszit és mutatja, hogy anya egy picikét simogassa. A kis éjjeli lámpáját fel kell kapcsolnom és 15 percen belül már alszik is. Egyik este bementem a szobájába a kis lámpáját lekapcsolni, de a legnagyobb meglepetésemre, már lekapcsolta magának és a sötét kis szobájának a csendjét a halk szuszogása zavarta meg. 

 Az összefoglaló videónk:

Jelenleg 13,4 kg és kb. 90 cm. 23-as lába van és 92-es a ruhamérete. Új szavakkal nem bővült a szókincse. Úgy vettük észre, hogy fél helytelenül kimondani szavakat, így megvárja azt, hogy helyesen kezdjen el beszélni. 1-2 alkalommal lehetett hallani tőle az apucit, anyát, kettőt, ne már-t, de azóta semmi.