Sziasztok!

Áron már 2 éves, bár szerintem ezt a legtöbben már tudjátok. Nagyot fordult velünk a Világ július eleje óta, mert elkezdtem Áront tagesmutterhez hordani. Sajnos nem kaptunk oviban helyet (itt 2 éves kortól lenne erre lehetőség, ha lenne elég hely), így kénytelen voltam mást kitalálni. A tagesmutterek egy rövid képzést végeznek, maximum 5 gyerekre vigyázhatnak, és legalább középszinten kell németül beszélniük. Engem is kérdeztek, hogy szeretném-e elvégezni ezt a tanfolyamot, de Áron még egyedül is ki tud készíteni idegileg.

Július 2-án kezdtük a beszoktatást, reggel 9-től délután 1-ig marad majd Áron, de az elején csak 1-1 órát töltöttünk Zsazsánál. Az első pár nap a szokásosnál nyugisabban telt, mert én is Áronnal maradtam. Szerdán próbáltam egy kicsit egyedül hagyni, de szinte észre se vette, hogy anya lelépett. A sok új játék és a gyerekek lekötötték a figyelmét. Második hét első napján 2 órát  hagytam egyedül, de már 1 óra után hiányolt. Kedden már a bejárati ajtónál sírt, be se akart menni és 30 perc után már mentem érte, mert abba se hagyta az üvöltést. Ledobta magát a földre, ököllel ütötte a bejárati ajtót, próbálta kulccsal kinyitni az ajtót és folyamatosan sírt és kiabált, hogy anya. Meg se próbáltam a lépcsőházat elhagyni, mert szegény Zsazsa se tudott Áronnal mit kezdeni. Nagyon nehéz kettejük között a nyelvi eltérés. Áron még egyáltalán nem ért németül, Zsazsa pedig nagyon keveset magyarul. Bár szerencse, hogy Áron keveset beszél, mert a mutogatásából ki lehet találni, hogy mit szeretne. Zsazsa is mond már egy-két magyar szót Áronnak. (egy kicsit, nem jó, nem szabad) A következő napokon, ahogy kiléptünk az ajtón és mondtam Áronnak, hogy jobbra induljon, már kezdett sírni. Folyamatosan mondogatta, hogy baba ne már. Ez azt jelentette, hogy nem akar a többi babához menni. Hason csúsztatva, hatalmas üvöltés közepette adtam Zsazsának, gyorsan bezártam magam mögött az ajtót és futottam fel az első emeletre. Pár perccel később kijöttek és megnézték, hogy anya nincs-e a lépcsőházban. Az üvöltés folytatódott, de már volt néhány másodperc szünet. Általában a többi gyereket később viszik, így a csengőnél mindig szalad Áron és várja, hogy anya érkezzen. Hatalmas csalódás és  üvöltés kíséri, hogy nem én vagyok az. Most a játszótéren vannak, de oda is úgy sikerült kimenniük, hogy a lépcsőházból még hallottam, hogy az utca végénél is üvölt a gyerek. A játszótéren is volt még egy kis sírás, de írt Zsazsa, hogy nyugodtan várjak 1 órát, mert úgy tűnik, hogy megnyugodott. Én közben felsétáltam a közeli erdőbe és madárcsicsergés mellett megpróbálom gépre vinni, hogy mi mindent csináltunk az elmúlt hónapokban.

A közepes méretű lépcsőknél már kapaszkodás nélkül fel-le sétál. Persze, ha nagyon nyűgös és fáradt, igénybe veszi a szülői segítséget, mert a legtöbbször orra bukik. Már előre küldi a puszikat és nyújtózkodik, hogy valaki cipelje fel a fenekét. Néhény nap hiszti és üvöltés után belátta, hogy van szép két lába, amivel egyedül is fel tud sétálni. Legtöbbször az én kezem is tele, így nem tudom és nem is akarom Áront felcipelni. Amikor felveszem, következő alkalommal már azonnal kéri, hogy márpedig megint. Na nem, ilyet nem játszunk! Nem mellesleg már nagyon nehéz. 

Az egyedüli elalvás nagyon jól megy. Már azt is mutatja, hogy mikor fáradt és mikor szeretne aludni menni. Simogatja a fejét, kéri a cumit és horkolással jelzi, hogy már ideje lefeküdni. A fogmosással még vannak gondjaink. Még van, hogy hiszti kíséri: nem tudja a száját nyitva tartani, így sokat vitatkozunk. Reggelente egyedül mossa (Beveszi a fogkefét a szájába, lenyalja róla a fogkrémet, a víz alá dugja a fogkefét és egymás után többször szívja a sörték közül a vizet), ezért ebéd és vacsora után folyamatosan mondja, hogy ,,anya ne már”-azaz ne anya mossa. Anya precíz, az összes fogat megmossa és ez egy kicsit több időt vesz igénybe, mint amennyi türelme van Áronnak.

Az esti tévézést felváltotta a mese olvasás, bár ha anya kondizni megy, apával nézhetnek mesét. Ha lelépek, azonnal viszi apának a távirányítót és mutatja, hogy kapcsoljon mesét. Rám néz és integetett, hogy menjél már, mert szeretném kezdeni. Ezeket az estéket leszámítva annyi mesét kell neki olvasni, hogy hamarosan szemüvegre lesz szükségem. Ráadásul a szülinapjára kapott egy diavetítőt. A gyerekkoromból maradt néhány jó állapotú és neki való diafilm, de a Dédiéktől kaptunk hozzá újabb meséket is. Minden diavetítős estét a Frakk és a lusta macskákkal kell kezdeni. HOGY NEM UNJA MÉG??? De lélegzetét visszafojtva hallgatja a többit is. Minden este maximum három diafilmet olvasok, mert sose unná meg őket. Ha lehetne, minden este ezt nézné és hallgatná. ÉS nem alszik el rajta! Csupa fül és szem. Ha esetleg elálmosodik, akkor horkant egyet, ami azt jelenti, hogy menne aludni. Emellett imádja a mesekönyveket is. Ha lusta vagyok napközben már vele játszani, vagy játszótérre menni (igen ritka), akkor csak a mesekönyveket kell elővennem. Nem éltem még ilyet, hogy valakit ennyire lekössenek a könyvek. Jah, de! Anyumat, bár ő magának olvassa. Kaptunk Anitáéktól egy Bilikönyvet - Csak akkor veszem elő, ha van türelmem egymás után legalább háromszor elolvasni, mert különben hiszti következne, hogy még.

Nem tudok kedvenc könyvet kiemelni, mert nagyon sok féle és fajtájú könyvet olvastat és szeret. A rövid meséket többször elolvastatja és a maga kis nyelvén velünk együtt meséli. Sokszor már előre mondja és mutatja, hogy a következő oldalakon mi fog történni. Amiket bármikor szívesen hallgat: Bogyó és Babóca, Anna, Peti Gergő, Fiúk kis könyve- Markoló, Kukásautó, Traktor, Az én nagy képes szótáram – A gazdaság... stb. 

A júniusi Magyarországra utazást nagyon jól viselte, de a végére nagyon elfáradt(unk). Nem volt gond az idegen helyen való alvással. Képzeljétek el, hogy már egyáltalán nem sírt elalvásnál (ugye egyedül alszik el és nem félt sehol). Imádtuk a nagyszülői kényeztetést és  a ránk váró rengeteg élményt.

Az otthon készült képekből készítettem Nektek egy videót, amit  az alábbi link segítségével tudtok megnézni: 

https://drive.google.com/file/d/1SKesboD3mk0b0jYc09Cs0A58v5tUk1G7/view?usp=sharing

Amióta otthon voltunk, rákapott a motorozásra. Szerintem annak köszönhető, hogy látta azt, hogy Zalánnak milyen remekül megy, milyen gyorsan lehet ezt a járművet hajtani.  Nagyon gyorsan kopik az összes cipője, egyre bátrabban suhan le a lejtőkön és egyre nehezebb utolérni. Már a cipővédőt is szívesen viseli. Nagyon menőnek találja, mert mondtam neki, hogy az egy motoros kiegészítő. Ha a városban ezzel közlekedünk, folyamatosan oldalra fordítja a fejét, nézi, hogy anya követi-e és természetesen MINDEN esetben neki szeretne menni a járókelőknek. Valaki poénosan veszi és kiabál, hogy segítség, baleset!!!  De azok, akik a telefonjukat nyomkodják és majdnem átesnek a gyereken, kevésbé örülnek… 

A német gyerekekhez 2 éves koráig nem szívesen közeledett. Nem akart hozzájuk oda menni, nem akart egyikkel se együtt játszani… Otthon nem ismertem Áronra. Nyitott volt a játszótéren, ölelgetett mindenkit, bújt a gyerekek arcába. Szerintem tetszett neki, hogy mindenki magyarul beszél hozzá és ezáltal nem volt mitól félnie és értett mindent. Szerencsére egyre több magyar családdal tartjuk a kapcsolatot itt is, így egyre több Áronnal egy korú gyerekekkel találkozunk. Petivel még mindig nagy haverok, egyre többet figyelnek egymásra, már érdekli őket az, hogy mit és miért csinál a másik. Peti folyamatosan kérdezi Árontól, hogy ,,Áron mit csinálsz?”. Természetesen Áron még nem ad erre érdemleges választ és rohan tovább. Egyik alkalommal Peti utána futott és a következőt mondta: ,,Kérdeztelek!”. Sírtunk Szabinával a nevetéstől. Sokat szokta Peti csípni, ütni Áront, de szerintem így akarja kifejezni, hogy örül annak, hogy találkozunk. Áron legtöbbször ezt szó nélkül tűri. Volt már olyan, hogy Peti Áron útjában állt, de azonnal arrébb lökte Petit. Nem volt nehéz azzal a masszív testével. A vele egykorú gyerekek mind fél fejjel alacsonyabbak és 2-5kg-mal könnyebbek. Van olyan  F&F-es kabátja, ami 4-5 éveseknek való, de nem tűnik rajta nagynak. 

Egyik délután pont a parkban játszottunk, amikor egy hatalmasat dörgött az ég. Azonnal hatalmas rémülettel az arcán rohant felém, és folyamatosan üvöltött. Nagyon megijedt. Az összes dörgésnél zokogott és nem lehetett megnyugtatni. Másfél órán keresztül ült az ölemben és csak sírt. Szerencsére csak kisebb vihar volt. Napokig nem ejthettem ki a számon, hogy villámlás és dörgés. Ettől kezdve fél a széltől és a legkisebb falevél mozgásánál már mondja, hogy jujjjujjj. 

Eddig kimondott szavak (ami nem egyértelmű, jelentést is írok):

anya, anyuma (ha kedveskedni akar, anyuka) apa, apuma (ha kedveskedni akar, apuka), mama, papa, jó, uoff (nagy), offua (nagyon, gyorsan), jó, pipi, popó, dödö (kamion, teherautó, dömper), ama (alma), nye má (ne már), baba, ciccc (cica), tyupi (golyó, labda), jujjujj (valami fáj, valamitől fél), mu (tehén), utyuty (kutya), szzz (kígyó), ffff (szél), Te (Áron), ammamm (enni, inni akar), vjuv, vivi, viev (Víz), hopp (ugrani), epi (Peti), baba nyemá (Nem akar Tagesmutterhez menni), baba jujujj (valami rossz történik), jóva (jól van)

A legutolsó mérés szerint 15,4 kg és 98 cm. A 24-es cipőket kezdjük kinőni és lassan a 104-es ruhák lesznek már csak jók hosszban.