2016. nov 20.

Áron a pocakban

írta: Barbara Hajdu

2015. november 4. 03:00: Szabi ébresztése, hogy pozitív a terhességi tesztem. :) (8 hónappal később a magzatvizem is ekkortájt folyt el, Szabit szintén muszáj volt ébresztenem.) :) ,,Szabi! Ébren vagy? Biztos, mert mondanom kell valamit. Van egy jó, meg egy rossz hírem. A rossz, hogy a kisszobát (rumlis szoba) ki kell pakolnunk, a jó, hogy babát várunk. Pozitív lett a terhességi tesztem! " :) Hogy miért ilyen korán? Pisilnem kellett és nem tudtam tovább várni. :)

Ki korán kel, aranyat lel.

Reggel Szabi megkérdezte, hogy biztosan jól fordítottam-e le német nyelvről a teszt útmutatóját. Azért ennyire béna nem vagyok... Vennem kellett egy másikat, hogy elhiggye a dolgot. (,,Nem tudom elhinni, velem még sose történt ilyen."- reagált Szabi. Hát előtte velem se.) :) Láss csodát, az is dupla csíkos lett. Íme a második teszt, de már a tájékoztató is kikészítve Szabinak, hogy le tudja alaposan ellenőrizni és fordítani.

,,Mikor mondjuk el a szülőknek? Simán kibírjuk karácsonyig, legyen ez a karácsonyi meglepetés." Nem bírtuk ki... Azt hiszem kemény egy hétig sikerült a titkot megőriznünk. Sőt! Szerintem annyi se volt... Néhány napig húztuk, halasztottuk, de nem sikerült kivárnunk a megfelelő pillanatot. Tisztán emlékszem, hogy ültem a nagyszobában és jött Szabi, hogy Ő telefonálni akar, mert nem bírja tovább. Mondtam neki, hogy akkor én is fogok...

A tesztet követően még túl korai lett volna nőgyógyászatra mennem, így a 8. terhességi hétre kértem időpontot. Előtte Magyarországra kellett utaznom. Meghívottként mentem egy szalagavatós bálba, ahol a kedvencem, a Pezsgő zenekar zenélt. A családomnak meglepetés volt, hogy megyek. Délután értem Jászberénybe, anyu nyitott ajtót. Szerintetek mennyire lepődött meg? :) Apukám délutános volt, este 10 órakor végzett. A portán vártam, hogy elárulhassam neki is a pocaklakóm. Mivel Gabó tudott az érkezésemről, nem okoztam neki nagy meglepetést. Legalábbis azzal, hogy találkozunk. De Áron igen! Másnap mentem nagymamámékhoz, ahol nagynénimmel ünnepeltem volna, hogy elkészült a portfóliója. A kitöltött mézes pálinkát a számhoz emeltem, elmosolyodtam, majd közöltem, hogy neki kell kettőt lehúznia, mert én már nem ihatok ilyeneket. :)

2015.11.14. 6 hetes kismamaként a hasam még befelé horpadt. Még az éjszakát is végig tudtam táncolni. A hasam nem korlátozott semmiben, de ez az állapot nem tartott sokáig.

Amint visszaértem Németországba, felkerestem a dokimat. November 16-án készült az első ultrahangos fotónk. Elég érdekes formája van még szegény Áronomnak. Voltak akik cicához, volt aki teknőshöz, de még békához is hasonlították. Jobban belegondolva és az esti fürdetésekből kiindulva, a béka lett a befutó. :)

2016.11.25. Bő egy héttel később már majdnem emberi formát öltött.

2016.12.15. 4.93 cm - Az utolsó ultrahang, ahol egészben látni Áront. Olyan gyorsan nőtt, hogy a későbbi ultrahangokon már a különböző testrészeket külön-külön vizsgálták.

2016.01.08. - 14 hetes kismamaként még nem lehetett látni, hogy valaki a pocakomban lubickol. Természetesen a bennfentesek már tudták, hogy hamarosan bővül a családunk. :)

A soron következő vizsgálatra Szabi is elkísért. Még 100%-ra nem lehetett kijelenteni, de nagy volt az esélye, hogy kisfiút várunk. Sajnos én csak a zacsit láttam, de Szabi és a dokim elméletileg mást is. :) Bizonyítékot csak a következő alkalommal, február 9-én tudott nyomtatni a nőgyógyászom. Íme:

Áron első mozgását február 2-án 18 hetes kismamaként éreztem. Egy héttel később úgy fordult, hogy az egyik nagyobb rúgása már fájt.

Az első 3D-s fotó március 9-én készült. Utána jártunk otthon, akkor már kezdtem kerekedni.

04.12. 28 hetesen Áron már 36 cm és 1500 gramm.

Nagyon szerencsés vagyok, mert a barátnőm szintét babát várt, ráadásul egy hónappal korábbi időpontra volt kiírva, mint én. Közel minden vizsgálatra együtt mentünk. Együtt buszoztunk, egymás után tudtuk meg a babák nemét, együtt izgultunk, hogy éppen ki mennyit hízott, együtt hallgattuk a babák szívverését, vizsgáltuk egymás pocakját, hogy kinek mekkorát nőtt és éppen hol rúgnak és hogy fekszenek a fiúk. A várandósság végére úgy alakult, hogy Áron pont azon a napon született, amikorra Szabina volt kiírva. Szegény Szabinának még néhány napot várnia kellett a szülésig. Peti 3 nappal később szeretett volna előbújni. Áron koraszülött révén nekem több napot lehetett a kórházban töltenem (A normális 3 nap helyett én öt napot maradhattam - a vizitelő orvos sose talált a helyemen, mert a koraszülött osztályon babáztam, így nem tudtak hamarabb kidobni. Mivel Áronnak még maradnia kellett, maradhattam egy kicsit tovább én is.), így még ott is találkoztunk és egy éjszakát együtt töltöttünk bent. Április 17-én készítettem néhány képet Szabináról és Gáborról, de ha már én is ott voltam, készült néhány közös pocakos fotó is.

A hideg miatt kabátot kellett húznunk, de a pocakomat eltakarta. Muszáj volt orvosolnom a helyzetet.

Íme az eredmény:

Májusban már szépen növekedtünk, nem volt szükségem pocak nagyobbításra. Anélkül is felakadtam mindenhol. Szabi egyik munkatársa kérdezte, hogy elférek-e a széke és a fal között, vagy arrébb húzódjon. Á, mondtam, hogy simán elférek. Elfértem volna, ha nem lett volna ekkora a pocakom.

A dokinál épp hallgatom Áron szívverését. A képet természetesen Szabina készítette. :) A 30. terhességi hét után hallgatták Áron és Peti szívműködését, mozgását. Mindig megállapítottuk, hogy Peti sokkal aktívabb, sokkal többet mozog. Ez mai napig igaz.

A már említett kupis szoba a terhesség elején, közben és után. Szerintem elég jó munkát végeztünk. De mai napig nem értem, hogy ennyi szemetet hova sikerült elpakolnunk. (A pincénkről nem szeretnék képet feltölteni. )

Az első kimosott aprócska ruha kollekció:

05.12. Áron már 2361 gramm. Még fél kilót szedett fel a születéséig.

Május végén a 34. terhességi héten megkértem Pigler Ádámot, Szabi munkatársát, hogy készítsen rólunk emlékbe néhány pocakos fotót. Itt is köszönet értük Ádám! Szerencsére még pont időben, ugyanis nyolc nappal később Áron megszületett. :)