Gondoltátok volna, hogy Áron lassan másfél éves? A napirendünk nem igazán változott az elmúlt bejegyzéshez képest. Reggel fél7 és fél8 között ébredünk. Hatalmas kiáltással adja a tudtomra, hogy anya, felébredtem!!! Olyan hangosan kiabál, hogy szerintem az egész ház Áron üvöltésére ébred. :) Ha anya az első kiabálás után rövid időn belül nem jelenik meg a gyerekszobában, a következő jelzés már hangosabb és hosszan tartóbb. Amikor meglát, már nyújtja is a cumiját. Ha nincs alvás, nincs cumi. Viszem a konyhába és megmelegítjük az előre elkészített kakaóját. Segít feltenni a cumisüveg tetejét és alig várja, hogy belekortyoljon. (Az esti fogmosás után már csak vizet szokott kapni, amit egyáltalán nem akar inni.)  Odaadom a cumisüveget és már tolja is befelé a benne lévő 3 dl kakaót. 5 percen belül már üres az üveg. (Legtöbbször még iszik fél adagot.) Ezalatt a kanapén megnézünk 3-4 Bogyó és Babócát. Kicsomagolom a hálózsákból, megpuszilgatom a pucér tappancsait, kicserélem a pelust, majd felöltöztetem. A mese alatt én is belebújok valamibe, és miután elkészültünk, együtt megyünk reggelizni, aztán fogat mosni.

Sajnos Áronnal a kondizás projekt kudarcba fulladt. Amint meglátja a babamegőrző ajtaját, már teli torokból üvölt. Ha a szobában maradok, szó nélkül játszik a kortársaival és a tömérdek játékkal. Azonban ha elbújok, vagy esetleg kijövök az ajtón (természetesen amíg nem figyel) és észre veszi hogy anya lelépett, azonnal és vigasztalhatatlanul sír. Ilyenkor a cumi, a keksz, és a tablet se segít. Ha visszatérek, vagy megtalál, azonnal befejezi az üvöltést és jön puszilgatni, meg megölelni.

Délelőttönként járjuk a várost, vagy éppen takarítunk. Mosásnál segít adogatni a mosószeres és öblítős flakonokat, majd elindítja az előre beállított programot. Ha valami nagyobb kupac ruhát lát (függetlenül a tisztaságtól és nedvességtől), egyből fekszik rá és a következő pillanatban túrja szét. Imádja a dömperről leborítani a kimosott ruhákat. A teregetés: nagy ívben menekül, mert ez már számára borzasztóan unalmas  tevékenység. Ha valamit szeretne csinálni, de anya segítségére van szükség, a gyorsaság érdekében besegít. A vizes zoknikat nagyon szívesen pakolgatja egyik munkagépből a másikba. Teljesen mindegy, hogy Áron, anya vagy apa zoknijáról van szó, mindig hatalmas élményt jelent, ha a kimosott kupacból kivadászhatja a zoknikat. Van néhány pár, amiket azóta nem találok, hogy Áron eldugdosta a betonkeverőbe, a traktor utánfutójába, vagy a dömper aljába. 

Bevásárlás. A következő variációk léteznek: Áron csendben van (mindent szétpakol, elviharzik a sorok között és felhúzza a nyúlcipőt, hogy anya ne érje utol, mászik a ruhák alatt, elbújik az öltözőkben, megízleli a zöldég-gyümölcs osztály termékeit, megtalálja a kutyás részlegen a labdákat, amiket szétdobál, lufit zsákmányol, idegen megszólítja/integet neki) vagy Áron üvölt (a baba vagy bevásárlókosárban kell töltenie az időt, a játékrészlegen nem tölthet minimum fél órát, nem dobálhatja szét a labdákat, anya a polcok alól nem veszi ki a felfedezett kincseket, nem pakolhatja szét/le/át/el a ruhákat, anya nem bontja ki azonnal a meglelt kekszes zacskót, anya kezét kell fogni, nem ő adhatja át a pénztárosnak a bankkártyát, egy helyben kell fizetéskor várni, nem ő veszi ki a terminálból a kártyát és természetesen minden amit Áron akar és nem AZONNAL történik.) :) 

Bújócska. A lényeg, hogy anya ne találja meg.

Kukásautó szerelem. Azon csodálkozom, hogy nem puszilgatta. Már csak az hiányzott hozzá. (Ha  a telefonom háttérképét meglátja (apa nyakában Áron), folyamatosan puszilgatja apát.)

Még az se gáz, ha melltartót rak a fejére és a fél kollekciót ledobálja. A visszapakolás anya feladata volt, miközben Áron üvöltve menekült, hogy márpedig Ő nem fog segíteni. Lehet jobb is, mert így gyorsabban visszadobáltam mindet. Soha többet trieri New Yorker! :)

Szerencsére néha talál magának való dolgokat is. Amikor megunja, elrohan... én meg csak reménykedem, hogy nem a liftet és a mozgólépcsőt veszi irányba. 

A hideg beköszöntével egyre kevesebbet vagyunk a szabadban. Naponta többször 2-4 rétegbe öltöztetni magunkat kínzás. Általában délelőtt letudjuk a levegőzést. Ha megkérdezem Áront van-e kedve sétálni, a válasz mindig nem. Öltözködés közben folyamatosan elszalad és elbújik. Egyre ritkábban vagyunk a játszótéren is, mert Áron keze a homokba, a feneke pedig a hintához fagyna. Legtöbbször a városban sétálunk. Tolom Áron mellett a babakocsit, de egyre ritkában van rá szükségünk. Már egész szép távokat képes megtenni, de a hosszabb utakon nagyon elfáradunk. A  mai napon 4 fokban indultunk el bevásárolni, majd 3 óra múlva érkeztünk haza. Ennek nagy része sétából állt. Többek között galambot kergettünk, teherautót néztünk, majd a sofőr engedélyével ,,vezettünk,,. 

Amikor negyed órát nézte a mozgó legókat a kirakatban. Biztos nagyon örültek az ott dolgozók, hogy a fiam a 20 méteres üveg alját megállás nélkül nyalogatta és fogdosta. :D Az anyja meg ott röhögött magában, hogy a gyerek végre nem szalad el azonnal. Hurrá! :)

Amikor szakadó esőben várjuk a vonatot... de a végén nem jött. :(

A főzésben még mindig nagyon szívesen segít. A zöldségeket pakolgatja, szerintem már ismeri mindennek a nevét és a tárolási helyét. Pucoláskor kérésre mindent adogat. A héjakat többé-kevésbé a kukába rakja/önti, a megpucolt dolgokat minőségellenőrzés céljából megnyalogatja vagy megrágja, majd a kijelölt tálba teszi.  Kérésre hozza az olajat, mutatja a tepsik helyét, elindítja a kávéfőzőt, a hűtőt és a fagyasztót anya után becsukogatja...stb. A legjobban a sütős ételeket kedveli, mert ott ő is nyomon tudja követni a készítést. Beállítható a tűzhelyen az, hogy mennyi idő elteltével jelezzen. Ha Áron meghallja a csipogást, azonnal rohan és hatalmas ovációval fogadja, hogy hamarosan ehet. Jelenlegi kedvence a halrudacska. Ha a rudakat látja, folyamatosan tátog a tűzhely előtt és alig várja, hogy azok megsüljenek. Már tudja, hogy nem lehet a meleg üveghez nyúlnia, de szívesen ellenőrzi a tenyerével, hogy valóban melegszik-e. Ha lehajtom a sütő ajtaját, folyamatosan hátrál és tilos a közelbe jönnie. 

Az evéssel nincs gondunk. Nagyon ügyesen eszik már kézzel-lábbal, és egyre többet villával és kanállal. Ha sűrűbb főzeléket, levest vagy például tejbegrízt készítek, szívesen eszi önállóan. Természetesen ilyenkor még az étel negyede a ruháján landol. A villával próbálja felszedni a darabkákat, a másik kezével leszedi azokat és a szájába nyomja. Sok esetben van olyan, hogy nem hajlandó tőlem elfogadni ételt, mert ő már egyedül szeretne enni. Olyan hihetetlen mennyiséget tud elfogyasztani, hogy csak lesek. Természetesen a kedvenceiből. (Dédi pogácsája, papa halászleve, nagyszülők főztje, bolognai, borsós/kukoricás ételek, rántott husi/sajt/zeller, halak, főzelékek fasírttal, krémlevesek bogyókkal, főtt répa-zeller-karalábé, málna, mandarin, szőlő, körte, sütőtök héjastul, tészták, magyaros ételek, vacsorára melegszendvics vagy virsli) Ha nagyon elfárad délelőtt, akkor nem akar ebédelni, csak hisztizik és nem tudok belé könyörögni semmit. Az új dolgokat nehezen akarja megkóstolni, de ha ízlik, másfél adagot is képes belőle megenni. A következőképp néz ki az étkezése: reggel kakaó, utána néhány katona zsemle (olykor semmi), tízóraira gyümölcsszelet, ebéd, uzsonnára az esetek nagy részében gyümölcs és végül meleg vacsora. A zsemlét, kenyeret csak és kizárólag héj nélkül és magában hajlandó eltüntetni. Ha esetleg 1 milliméter kenyérhéj a szájába kerül, azonnal köpi kifelé. Pedig nem hiszem hogy 8 foggal olyan nehéz lenne megrágni. Ezen kívül imádja a tojásokat. Ha tojásos étel készül, engedem, hogy a tojásokat ő törje fel. Már nem is emlékszem milyen egyedül, nyugodtan rántottát készíteni. Ha a boltban meglátja másnál a tojástartót, azonnal kiabál örömében.

Ebéd után kéz-arc törlés, fogmosás, cumisüveg hajsza és cumi megszerzése következik. Önállóan be az ágyba, fej le a matracra és 5-10 percen belül zZzZzZZZ. Általában 12-13 között alszik el, attól függően, hogy mikor kelt reggel és mennyire fáradt el délelőtt. Körülbelül 2-3 órát alszik, majd 100%-os energiaszinttel folytatja a napot. Mivel egyre hamarabb sötétedik és egyre hidegebb az idő, ritkán tesszük ki délután a lábunkat, inkább maradunk a meleg lakásban. Természetesen a háztartási eszközökkel, illatszerekkel, neki nem való dolgokkal sokkal jobban elszöszmötöl, mint a játékaival. Az alábbi képen a fülpiszkáló szállítmányt láthatjátok: 

Ö, Ö! És mutatja a kanapé és a fal közötti területet. Húzzam ki az ágyat, hogy ő mögötte bújócskázhasson. Jó móka. :)

A kertünk gondozása. :P :) A bimbók letépését és összegyűjtését láthatjátok.

Akikért szívesen hagyom el délutánonként a lakást, Szabina és Peti. Már alig várom, hogy újra találkozzunk. A szürke hétköznapokon a velük való találkozás és apa hazaérkezése jelenti a felüdülést. Amikor Árontól megkérdezem, hogy szeretne-e Szabináékhoz menni és Petivel játszani, határozott bólogatás a válasz. Imádok velük lenni. Szerintem Áron nevében is állíthatom. Hetente legalább egyszer próbálunk találkozni, de az esetek többségében egy napot Szabináéknál, egy napot nálunk töltünk. Peti nálunk veszik el a sok játék között, Áron pedig Peti játékait támadja meg azonnal. Azt veszem észre, hogy egyre jobban sasolják egymást, bár Áron zárkózottan viselkedik mások társaságában. Amíg Peti a kezemet fogva próbál új helyekre húzni, új dolgot keresni, addig Áron nyugodtan bóklászik az új játékok között. Peti nyitott, keresi Áron társaságát, fogja a kezét, próbál vele játszani, fogócskázni, ellenben Áron, aki inkább még inkább egyedül fedezné fel a világot. 

Annyit nőtt az utóbbi hetekben, hogy a legtöbb mindent már gond nélkül elér. Ha nem, akkor simán feltalálja magát és felmászik még a pelenkázójára is.

Ha a kanapéra, vagy ágyra szeretne mászni, le kell vennie a házi cipőjét. Cipő le, ágyon ugrálás, 2 perc múlva le, cipő fel. Általában ilyenkor rájön, hogy ő mégis csak az ágyon akart maradni. Cipő le, ágyra fel... innentől ismeritek a sztorit. Gyorsan megtanulta levenni a cipőjét, de a felvételnél még anyáék segítségére is szüksége van. 

Amikor először látott a sétáló utcában karácsonyi dekorációt, nagy óóó-zás fogadta a gömböket. Nagyon vártam, hogy sötétben is meg tudjam neki mutatni a fényeket. Az első sötétben Szabináéktól sétáltunk hazafelé. Tudnotok kell, hogy kb. 30-40 perces sétára laknak tőlünk. Mikor a központba értünk, Áron elaludt a babakocsiban. Szegényt felébresztettem, ennek ellenére fülig érő mosollyal fogadta a látványt. Beállt a hatalmas karácsonyfa alá, majd nyögve nyújtózkodott, és nyugtázta egy nemmel, hogy Ő nem éri el. Mondtam neki, hogy anya se. Erre visszakérdezett, hogy apa? Természetesen apa sem. Mama? Nem. A következő meglepetés a sétáló utcán felfüggesztett lámpasor volt. Egymás után 10-20 méterenként van egy ilyen. Minden egyes füzér alatt nyújtózkodás, nyögés és egy határozott nem. Sajnos nem érte el. Bólogatott, hogy menjünk tovább, hogy a következőt is megpróbálhassa elérni. Sajnos sikertelenül. A kis bódék tetején imádta a gyertyákat, csillagokat. Az egyik téren felépítettek egy jégpályát, a szélére ültetve szokta a korcsolyázókat kukkolni. Ilyenkor Fanni mindig Rád gondolok, mert már alig várom, hogy újra lelépjünk korizni.

Közösen megvacsorázunk, amíg anya elmosogat, a fiúk játszanak. Vagy ha apa a soros, fordítva. :)

Fürdés előtt Áron leellenőrzi, hogy anya elkezdte engedni a vizet és amíg előkészítem a szükséges dolgokat, Szabi levetkőzteti Áront. És végül a csupasz gólyám érkezik a piszkos ruháival: 

Fürdés után törölközés, pelus, body, lábak-kezek krémezése, majd irány apához mesét nézni.

Mese közben apával fogat mosnak, majd irány a hálózsákba. 20:15-20:45 között lerakjuk a kiságyba, majd reggelig alszik. Cumi, cumisüveg és éjjeli mosolygós kis lámpa elengedhetetlen kellékei az esti elalvásnak. A fogzás, hasfájás, vagy nagyobb élmény befolyásolhatja az alvását.

Az elmúlt hetek fejlődései összefoglalva:

• folyamatosan gyakorolja a lábujjhegyen menést
• szívesen tolat (anya mindig szívbajt kap, hogy minek megy neki)
• Sétálunk, sétálunk mondóka végére leguggol
• Csip, csip, csóka/Csiga-biga told ki szarvadat mondókánál a mozgásokat utánozza
• Ne pislogj! felszólításra folyamatosan pislog
• puszit küld
• fújja a furulyát, buborékot, gyertyát, túl meleg ételt
• felismeri a párokat (színek, formák, tárgyak, járművek, állatok, zoknik)
• csoportosítja a formákat, színeket
• önállóan kezdi felismerni a színeket, a kedvencei: fehér, lila, citromsárga
• mondott szavak: apa, mama, nem, cici (cici vagy cica), hoo (hol), jajj, jó, hamm
• utánozza: kígyó-ssz, bagoly-uhh, járművek-tátátátá, tolatás-tűtű, lovacska, béka-ugrál, majom-mászik feltartott fenékkel, kutya-uu, tschüss (németül viszlát)-css, dobókocka- tyupp-tyupp + fél dl nyál
• Jelenleg 87 cm magas, 12,2 kg, a ruhamérete 86 (-92), a cipői 21-22-esek, a sapkája pedig 50-52.