Reggel 7 órakor már hallom, hogy valaki matat az ágyában. Ha netán valamit a rácson felejtettünk, pl. előző estéről a harisnyát, pulóvert vagy netán egy takarót, azok azonnal a kiságyban végzik. Ha Áron keze ügyébe akad valami, egyből lehúzza maga mellé, hogy ne rontsa a kilátását. Ha már mindent begyűrt maga alá, és megtalálja a légzésfigyelő zsinórját, akkor azzal játszik. Szerencsére reggelente nagyon jókedvű, így csendben eljátszik még fél órát. Nehezen megy neki is a felkelés, sokszor a fejét leteszi, majd nézi az ajtót és várja, hogy valaki végre bemenjen. Mosolyogva fogad és áll fel, hogy felvegyem. Felöltöztetem, majd megcsináljuk együtt a reggelit és eszünk.

Hetente 2-3 alkalommal járunk konditerembe. Sikerült egy olyan helyet találnom, ahol van babamegőrző és kb. 10 perc sétára van tőlünk. Szerencsére délelőttönként nincs olyan sok gyerek, így jobban tudnak Áronra figyelni. Előtte való napokban ki kell töltenem egy táblázatot, hogy mikor szeretném vinni Áront. Két időpontot lehet választani: 9:00-11:00 vagy 11:00-13:00. Először a korábbi időpontot választottam, de Áron gyakran sírt, mert túl fáradt volt. Sokszor le kellett szállnom a gépekről, mert láttam hogy sír és az óvónő fogja. Bezzeg ha én is vele voltam, semmi baja se volt. A korábbi időponton 4-5 gyerek szokott lenni, de Áron az egyik legkisebb. Ha ennyien vannak, kevesebb figyelmet kap, menne a nagyobbakhoz az új játékokért. A nagyok menekülnek Áron elől, így sírás lesz a vége.  A héten kipróbáltuk a második időpontot. Hétfőn remekül működött, mert a babakocsiban elaludt, így mikor odaértünk, egyből ment a kiságyba. Fél óra alvás után pedig boldogan végigjátszotta az edzésre szánt időmet. A szerdai nap nem sikerült ilyen jól. Sajnos nem aludt el az odafelé vezető úton. Mikor beértünk a terembe, a karikás szemei hatalmasra nyíltak és nem akart az idegen kiságyban elaludni. Szeretett volna játszani, de annyira fáradt volt, hogy már az állás és mászás is a nehezére esett. 20 perc altatás után úgy döntöttem, ott hagyom, mert szépen nézelődött a kiságyból. Néztem az üvegfalon keresztül, hogy mit csinál, de a cumival a szájában álldogált a kiságyban és néha letette a fejét. Később a babysitter mondta, hogy 3-4 percre úgy tűnt, mintha aludna, de utána újult erővel pattant ki a szeme és állt fel, hogy lássa a másik kisfiút. Nagyon tetszik a nekik kialakított szoba. Van járóka, kiságy, pelenkázó, mini asztal székekkel, matató fal és annyi játék, hogy el se tudjátok képzelni. Legelső alkalommal letettem Áron a földre és már mászott is egy hatalmas zenélő zsiráfhoz. Valamit megnyomott rajta, elkezdett a játék zenélni, Áron meg táncolni. Imádja a búgócsigákat, labdás játékokat és a zenélő autókat. A nagyobb gyerekek már tudják, hogy mik Áron kedvencei és folyamatosan viszik neki azokat. Próbálják bevonni a játékba, de Áron még nem játszik velük. Ha valaki valamilyen újabb hangot adó játékot vesz le a polcról, egyből mászik oda és nézi, hogy mi az. Ma egy kislány egy xilofonnal kezdett játszani, mikor két fiú mászott oda hozzá. Azonnal menekült a lány és felült az asztalhoz, hogy a kisebbek ne tudják zavarni.  Nem tetszik neki, hogy ő még nem halad úgy, nem tud szaladni és lassabban ér oda a dolgokhoz. Remélem a későbbiek folyamán minden szuperül fog alakulni és nem fogom ennyire félteni. :P Hozzáteszem, mióta ide járunk, Áron folyamatosan taknyos és köhög. Mindig van olyan szülő, aki betegen hozza a gyerekeit a megőrzőbe. (Hétfőn már én is úgy vittem.) 

Ha nagyon éhes, akkor még mindig jó az étvágya, de figyelnem kell arra, hogy a kezében mindig legyen valami. Vagy olyan ételt kell neki készítenem, ami darabos és már tudja a kezében fogni és önállóan enni, vagy a pépesek mellé valami száraz dolgot pl. kekszet, kenyeret, gyümölcsdarabokat kínálni. Az anyatej mai napig bárhol, bármikor jöhet. Ha mondjuk neki hogy cici, figyeli és huncutul mosolyog. Már tudja, hogy mi következik.

Ebben a hónapban nagyon sokat ügyesedett. Sokat lépeget a tárgyak mellett, egyre kevesebbet esik el felállást követően, stabilan ül (ha az egyik lába elől, a másik hátul), este integet apának lefekvés előtt, már nézi a lámpákat, felszólításra odanéz, ismer néhány állatot. Az oroszlán, a kacsa és a kutya a kedvence. Kedden este apa elé sétáltunk, de nem beszéltük meg a találkozót, így nem tudtam, hogy pontosan melyik busszal jön. Szerencsére 10 percenként jön egy 118-as busz, így reménykedtem, hogy az egyiken Szabi is ott lesz. Míg várakoztunk, átsétáltunk egy parkba, ahonnan jól lehet látni a végállomást. Találkoztunk egy nénivel, aki a kutyáját sétáltatta. Áron sírt, ha nem látta a kutyust. Kérdeztem a nénitől,  hogy sétálhatnánk-e vele? Áron a babakocsiban félig kilógva, a kutya pedig szép lassan sétált mellette. A kutya szaglászta és nyalogatta Áron kekszes kezét, Áron meg simogatta a kutya fülét, de szerencsére mindketten  jól viselték egymást.

Imádja a bevásárlásokat, főleg ha apával mehet.

A héten szuper időjárás volt Trierben. Szinte az összes délutánt a parkban, vagy a városban töltöttük. Imádok sétálni menni. Annyira érdeklődik Áron, hogy szinte kiesik a babakocsiból. Neki muszáj látnia a járdát, a földet, a köveket...  Folyamatosan mutogat és magyaráz. Ha lát egy fát, házat, autót, kerékpárt, madarat, szökőkutat, árnyékot... Mindig mutat az adott dolog felé és mondja hogy: ,,Ó!!" Persze jó hangosan, hogy mindenki hallja. Imádja, ha valami forog, így a babakocsi árnyékánál is mindig a kerekeket fürkészi. 

A héten nyíltak ki a nárciszok, kezdenek a fák is virágozni, sőt most takarították a szökőkutakat is. Nagyon szép lett a park. A játszótéren nagyon sokan szoktak lenni, főleg ha kisüt a nap, így ritkán megyünk hintázni. Szerencsére a parknak van egy olyan része, ami a kutyák elől elzárt terület, így kutyagumival nem találkozhatunk (elvileg). A hét vége felé már a föld is száraz volt, így Áront le mertem tenni a fűbe.  Az üléssel nem volt gond, de szokatlan volt a kezének a fű, így alig akart mászni. Folyamatosan összezárta a kezeit és nem akarta letenni a kezét. A végén belejött, mert a 10 méterrel arrébb nyíló nárciszokat támadta. A kertészeknek jó dolguk van, mert Áron a kert egy részén letépkedte a fűszálakat. Neki persze mindent meg kellett kóstolnia. A fűszálakat, a fűben lévő száraz faleveleket, a gallyakat. Szegény németek nem értettek, de 20 percen keresztül csak annyit hallottak, hogy: ,,Ne! Nem szabad! Ne edd meg! Nem finom! Áron! Gyere vissza!" 

A jó idő beköszöntével hármasban is voltunk kirándulni. Sajnos az autóút alatt Áron sokat sír. Folyamatosan mozogna, nem tud egy helyben maradni az unalmas hátsó ülésen. 30 percnél tovább nem tudom lekötni a figyelmét, így hosszabb útra nem szívesen megyünk vele. 

 Jó éjszakát!