Egy kicsit le vagyok maradva a posztolással.  Innentől valószínűleg marad a havi egy, de hosszabb bejegyzés.

Szombaton Szabi munkatársa Dani,  és az ő felesége, Niki látogatott meg minket. A következő rucit tőlük kaptuk. Már majdnem jó ránk, pedig 60-as. :) Úgy nől, mint egy gomba. 

Vasárnap volt az első, hogy Áron végigsírta az egész napot. 28 fok volt a lakásban és szegényről folyt a víz. Szerencsére a német kánikula egyelőre csak egy napig tartott. Szabival már nem bírtunk mit kitalálni, hogy szegény gyereket megnyugtassuk. Evett, kakilt, büfizett, napozóban volt, hasa nem fájt... a végén levittem egy órát sétálni, de ott is csak nézelődött és nem tudott elaludni. Ha délelőtt nem piheni ki magát, délutánra olyan fáradt és nyűgös, hogy nem tud egyedül nyugisan elaludni. Sajnos vasárnap altatással sem tudott. Az esti fürdetés után annyira elfáradt, hogy nagy nehezen, de elaludt. Kedd reggelig csak enni kelt fel. Kedden jött a következő sírós nap...

A fürdetés egyre jobban tetszik neki. Persze ha nyűgös, hagyjuk békén. Néhány alkalmat csak cumival volt hajlandó  kibírni, de tegnap már annyira tetszett neki a jó meleg víz, hogy cumi nélkül is nézelődött. Sajnos erről nincs videóm.

A kánikulában felavattuk a napozónkat és a majdnem méretben jó nyári hálózsákunkat:

Vasárnap délelőtt Szabi elment úszni és a sírós nap miatt úgy döntöttem, hogy rendelek Áronnak egy hordozókendőt, aminek köszönhetően Áronnal együtt tudok főzni és takarítani. Gondolni kell azokra a napokra és időszakokra, amikor Szabi sajnos nem tud segíteni. Szerencsére tegnap meghozta a postás és ma már élesben ki is tudtuk próbálni. Marha jó! Áron 5-10 perc múlva elaludt, 20 perc múlva olyan mélyen, hogy le tudtam tenni a kiságyába. A cumi és a sterilizáló mellett a harmadik kedvencem!   

Az elalvás előtti grimaszait sikerült megint levideóznom. Az utolsó pár másodperc a legjobb. Sajnos azok a csábító mosolyok még nem tudatosan jönnek. Haláli, ahogyan félálomban reflexesen mosolyog.

Amikor elalszik, de a kis pofiját a pólóm megnyomja:

Tegnap reggel a kollégám járt nálunk és hozott Áronnak egy zsiráfos ajándékot. Emlékezett rá, hogy nagyon szívesen vásárolok Áronnak zsiráfos holmikat. (Ugye arra készültünk, hogy Áron egyből a születésekor már a szüleire fog hasonlítani. Ez nem jött be...)

Sajnos még Áron háromszor belefér, de a februári farsangi felvonulásra pont jó lesz. Nekem addig be kell szereznem egy állatgondozó jelmezt... :) :P

Ma reggel bal lábbal keltem. Nem volt olyan vészesen szörnyű az éjszakánk, de ennek ellenére nem sokat sikerült aludnom. Szakadt az eső és 10-re volt időpontunk a dokinál. Az etetés pont 10 órára esett, ezért úgy döntöttem majd ott megetetem. 9 után nem sokkal indultunk. Egyik kézzel toltam a babakocsit, másikban az esernyő... ennek ellenére egy picsa nem engedett át az úttesten. Ha az itt élő emberek a mai napon tudtak volna magyarul és leolvasták volna azokat a szavakat a számról, amiket rájuk mondtam... vagy  gondolatolvasók lennének... tuti hogy néhány hatalmas pofon gazdája lennék. Szerencsére félúton enyhült a szakadó eső... mire odaértünk kisütött a nap. Éljen! Szeretlek Németország! Velünk együtt más babáknak is 10-re volt időpontjuk, de ne legyek ideges. Szerencsére Áront sikerült megetetnem, de utána lehányta magát és a babakocsit. Juhúúú, miért is lepődök meg ezen?? :) Másfél órát kellett várnunk, de ha később indultunk volna, nem ázok szarrá. Remek. (Csoda, hogy nem kaptam agyvérzést.) Idióták... Szerencsére találkoztam munkatársammal és a fiával, aki szintén Aaron, csak németesen írják a nevét. És! Szerencsére Szabináék is jöttek Petikével 11-re, így gyorsabban ment az idő.

A vizsgálóban:

Megkaptuk az utolsó K vitamint. Fecskendőből nyomják a löttyöt a gyerekek szájába. Mondta a doki, hogy nincs jó íze és figyeljem Áron reakcióját. Vágott némi grimaszt, de ami a legjobb, hogy közben tüsszentett egy hatalmasat és a gyógyszer fele a dokin kötött ki. Nem is értem, hogy egy ilyen helyre miért nem tesznek hősugárzót. A kórházban és a kardiológusnál is volt. Ha Áront levetkőztetem és fázik, azonnal tüsszög. Itt az eredménye...meg is érdemelte. :)  Ezen kívül megmérte: 53 cm, 3990 gramm. Kész óriás! Mindent rendben találtak, de kaptunk beutalót ultrahang vizsgálatra. Németországban kötelező a  komplex csecsemő ultrahangszűrés, ami  magába foglalja a koponya, a hasi szervek és a csípők vizsgálatát. Még nem tudtam bejelentkezni, mert nem vették fel azt a nyamvadt telefont. Talán holnap. Szeptemberben kell a következő kötelező háziorvosi vizsgálatra mennünk. Az asszisztens elmondása szerint akkor kapjuk az első védőoltást. :( 

Hazafelé bevásároltunk, vettem Áron pocakjára gyógyszert és délután mindketten aludtunk egy keveset.

Jelenleg a fiúk a hálószobában fekszenek, én a blog írása közben várom, hogy a holnapi ebéd elkészüljön. Jó éjszakát Nektek!