Az elmúlt két napom arról szólt, hogy próbáltam a fontosabb papírokat elintézni. A legfontosabb okmány a gyerek születési anyakönyvi kivonata. Amíg a kórházban feküdtünk, el lehetett volna a kórházban is intézni, de erről senki se tájékoztatott. Szerdán mentünk volna Áront bejelenteni, de közölték hogy a papírokat már átküldték az anyakönyvi hivatalba. Remek!! Egyáltalán nem volt elég Áronnal a 3 órás kórházi hercehurca, még ez is. Másnap reggel már hívtam a hivatalt, hogy szeretnénk időpontot kérni. Egy középkorú ürge vette fel a telefont és már 11-re mehettünk is. Már van születési anyakönyvi kivonatunk!!! Hurrá!! :)  Szükség van egyből három eredetire: az egészségpénztárhoz  egyre és a gyermek után járó ...

Lassan kezdem megszokni a helyem. Anya és apa már kezdenek nagyon fáradtak lenni, de én nagyon jól érzem magam. Éjszaka 3 órától nézegetem a kiságyamban lévő zsiráfot, néha elszundítok, de ha éhes vagyok, azonnal jelzem anyának. Apával felváltva vigyáznak rám, most anya a soros. :)

Elmesélem, hogy mi történt tegnap velem:

Az autóutakat még mindig végigalszom.  10 órára kellett mennünk a kórházba. 

A nővérek vettek tőlem vért. Sajnos még mindig nagyon fáj és nagyon sírtam. Holnap délben újabb ellenőrzésre kell mennem.

Mikor hazaértünk, apa öléből megszemléltem, hogy mivel szokott olyan sokat dolgozni. Megtanította hogyan kell eltakarni az arcom, mivel nem szereti, ha anya fényképezi. Néha már nekem is megy. 

...

Tegnap délelőtt a nővérek bejöttek Áron szobájába és fülig érő szájjal közölték:  ,,Ma délután Áront már haza lehet vinni." Csak ültem az ágya mellett és nem hittem el, hogy ez velem történik. Alig bírtam eljönni az osztályról és a liftnél már potyogtak a könnyeim. Pont Áron délutános ápolójába botlottam, aki ijedten kérdezte, hogy mi a baj. Mondom nincs baj, Áron hazajöhet délután. Ő mosolygott, mondta, hogy ez nagyon jó hír, nem kell sírni. De a boldogságtól kellett... méghozzá hazáig. Szabi vállán sikerült csak abbahagynom. :)  Nagyon örültünk, de nagyon féltünk. 

Alig vártam azt a bizonyos 3 órát, hogy menjünk Áront etetni és utána hármasban jöjjünk haza.

A koraszülött osztályon tartózkodásunk ...

A koraszülött osztály, ahol Áron feküdt:

Ha szeretnénk bejutni, csengetnünk kell. Hallo, Ich bin Barbara, die Mutti von Aron. (Hello, Barbara vagyok, Áron anyukája.) Ha beengedtek, le kell fertőtlenítenünk a kezünket és indulhatunk a folyosó végén található utolsó szobába. 

A kórház majdnem a folyópart mellett fekszik, túloldalt egy hatalmas heggyel. A szobából a kilátás:

Mindegyik szoba fel van szerelve mérleggel, káddal és különböző orvosi eszközökkel. 

Ez a mi kis helyünk.

Minden baba felett van egy kis cetli (lányoknak rózsaszín) a születési névvel, születési idővel, súllyal és a  betöltött terhességi héttel. Erről szoktam leolvasni a gyerekek adatait. Tudjátok, mindig kíváncsi vagyok...