Tegnap délelőtt a nővérek bejöttek Áron szobájába és fülig érő szájjal közölték:  ,,Ma délután Áront már haza lehet vinni." Csak ültem az ágya mellett és nem hittem el, hogy ez velem történik. Alig bírtam eljönni az osztályról és a liftnél már potyogtak a könnyeim. Pont Áron délutános ápolójába botlottam, aki ijedten kérdezte, hogy mi a baj. Mondom nincs baj, Áron hazajöhet délután. Ő mosolygott, mondta, hogy ez nagyon jó hír, nem kell sírni. De a boldogságtól kellett... méghozzá hazáig. Szabi vállán sikerült csak abbahagynom. :)  Nagyon örültünk, de nagyon féltünk. 

Alig vártam azt a bizonyos 3 órát, hogy menjünk Áront etetni és utána hármasban jöjjünk haza.

A koraszülött osztályon tartózkodásunk alatt egy fiatal orvosunk volt, aki minden nap jött hozzám, hogy Áron állapotáról tájékoztasson. Most sem volt másképp. 

A nővérek?? Olyan, mintha meseországban jártam volna. Mint a tündérek! Nem tudok egy olyat sem megemlíteni, aki ne lett volna szimpatikus. Imádtuk őket. Már most azon gondolkozom, hogy mivel köszönhetnénk meg nekik  azt a sok segítséget és támogatást, amit kaptunk. Hiányozni fognak! Itt van egy kép az első napokról.

Az első utat végigaludta. Amikor apa kifordult a parkolóból, csak annyit mondott: ,,Ha ennél lassabban mennék, lefulladnék." Nem tudom vezetett-e már Szabi ennyire óvatosan és körültekintően. Mióta ismerem, nem. :)

 Áron szemével:

Az autóban nagyon világos volt, a szemembe sütött a nap, de anyu a kezével kitakarta a napot, hogy ne zavarjon és nyugodtan tudjak aludni. Mire kinyitottam a szemem, már az új szobámban egy meleg ágyikóban voltam.

Elfáradtam nagyon, így sokat aludtam. Az éjszaka kétszer keltettem apáékat. Reggel annyira álmos voltam, hogy 7:30-kor nem akartam enni és aludtam tovább 9:30-ig.11:30-ra mentünk a kórházba. Anya felöltöztetett az új ruhámba, így én voltam a legcsinosabb az osztályon. Igaz még minden nagy rám. :)

Nagyon hamar szólítottak és apáék bevittek az egyik vizsgálóba. Egy nővérke megszúrta az ujjam, ami nagyon fájt és végig sírtam.

Hideg volt, de a súlymérés miatt le kellett vetkőztetnie anyáéknak. A doktor néni megvizsgált, két óránként ennem kell, hogy erősebb legyek és hamar meggyógyuljak. Este vissza kell mennünk, hogy újra vért vegyenek. Nagyon félek az újabb szuritól, de remélem nem kell majd újra a kórházban töltenem az éjszakát.