Lassan kezdem megszokni a helyem. Anya és apa már kezdenek nagyon fáradtak lenni, de én nagyon jól érzem magam. Éjszaka 3 órától nézegetem a kiságyamban lévő zsiráfot, néha elszundítok, de ha éhes vagyok, azonnal jelzem anyának. Apával felváltva vigyáznak rám, most anya a soros. :)

Elmesélem, hogy mi történt tegnap velem:

Az autóutakat még mindig végigalszom. 10 órára kellett mennünk a kórházba. 

A nővérek vettek tőlem vért. Sajnos még mindig nagyon fáj és nagyon sírtam. Holnap délben újabb ellenőrzésre kell mennem.

Mikor hazaértünk, apa öléből megszemléltem, hogy mivel szokott olyan sokat dolgozni. Megtanította hogyan kell eltakarni az arcom, mivel nem szereti, ha anya fényképezi. Néha már nekem is megy. 

A doktor néni mondta a szüleimnek, hogy próbáljanak az ablakhoz közel tenni. A fény jótékony hatása miatt gyorsabban gyógyulnék. Sajnos mióta megszülettem, folyamatosan el van borulva az idő és esik az eső. Délután néhány órára kisütött a nap és anya a lakás egyetlen pontját megtalálta, ahová besütött a napocska. Életemben először ültem ebben a gurulós izében. 

Este anyától kaptam egy hatalmas jóéjt puszit, majd elment aludni. Addig apa vigyázott rám: sokat játszott és beszélgetett velem. Imádtam. :)

Sajnos nem a legjobb a videó minősége, de anyának sikerült levideóznia a mosolyomat: 

Akárhányszor megnézi anya és apa ezt a videót, ők is mosolyognak. Remélem Ti is fogtok. 

Puszillak Benneteket!

Áron