Annyi minden történt velem tegnap és ma, hogy nem tudom hol kezdjem. 

Keresztanyukám nagyon beteg lett, így csütörtökön nem tudott hozzám kirepülni. Sajnos otthon kellett maradnia, hogy ne kapjak el tőle semmit. Még most is beteg.

Olyan jó lett volna az ölében lenni. A szüleim nem akarnak mindig a kezükben tartani. A kiságyban meg már nagyon unalmas. Inkább sírok, hogy történjen valami. Keresztanyu gyógyulj meg minél hamarabb!

Tegnap reggel anya korán felöltöztetett, mert mentünk a városba papírokat intézni. Képzeljétek, meglátogattuk Petikééket. A héten ünnepelte a névnapját, így vittünk neki ajándékot is.

A babakocsikban aludtunk, de ahogy megérkeztünk, nagyon éhes lettem. Anya megetetett, de fájt a pocakom, így elég nyűgös voltam. Szerencsére Peti nem ébredt fel a sírásomra. Mikor sikerült végre elaludnom, Peti kelt, hogy éhes. 

Ezt az ötletes ajándékot kaptuk Szabinától, Gábortól és Petitől. Anya a szobám falára szeretné kiakasztani.

Íme néhány kép a kis barátommal:

Peti apukája elvitt minket a belvárosig, így nem kellett anyának sokat sétálnia. Sajnos nagyon messze laknak tőlünk.

Mire hazaértünk, már apa is itthon várt minket. Szerencsére pénteken rövidített munkaideje van, így hamarabb hazaér. Megbeszélték anyával, hogy az evakuálás miatt hol töltsük az estét. Apa egyik munkatársa felajánlotta, hogy menjünk hozzájuk társasozni. Estére a környező utcákban csak tűzoltókat és rendőröket lehetett látni. Nagyon felkészültek a bomba hatástalanítására. 7 órakor elindultunk, de már akkor sok utcát teljesen lezártak, így nagy kerülővel értünk csak oda. Nem bántam, mert nagyon szeretek autókázni. 

Találkoztam apa munkatársaival és jót játszottunk. Még társasozni nem tudtam, de nagyon izgalmasnak találtam a mintás párnákat, így azokat nézegettem közel 2 órán keresztül. 

Ma reggel anya próbált az útlevelembe fényképet készíteni. Pózoltam neki, de azt mondta, hogy nem lesz jó. Nem  tudtam egyenesen a fényképezőjébe nézni.

Szerencsére a végén feladta, de azt mondta, hogy este megpróbálja újból. 

Ebéd után apával elmentünk csajozni. Azt mondta, csak mosolyognom kell és akkor felszednünk mindenkit. Erre anya: Még mosolyognom se kell, mert anélkül is aranyos vagyok és mindenki bukni fog ránk. Tettünk egy nagy kört a városban, de én végig aludtam. Anya még lesifotót is csinált rólunk az ablakomból.

Így érkeztem haza: 

Ezek a fránya sapkák mindig lecsúsznak a szememre. Emiatt nem süt a szemembe a nap, így jobban tudok aludni. Mikor megszülettem, anya bevásárolt, így volt egy, ami pont jó volt rám, de sajnos már kinőttem. A jelenlegi méretemre egyszerűen nem lehet normális sapkát kapni. Vagy kicsit nagy, vagy borzalmasan áll. Anya mindig figyel arra, hogy a fülemet is védje, de ezek viszont nem menők. Apa azt szeretné, ha valami menő baseball sapkám lenne, de ehhez még túl kicsi a fejem.  :)

Délután anya is elvitt egy nagyobb körre. Sétáltunk a parkban, de sajnos megint elkezdett esni. Anya beszélt a nagypapámmal, aki azt mondta, hogy otthon 40 fok van. El sem tudom képzelni, hogy az milyen lehet.  Biztosan nagyon meleg, de itt csak esik az eső és fúj a szél. Ma is csak 20 fok volt (a napon). Anyának muszáj mindig jól felöltöztetnie, nehogy megfázzak. 

A parkban több képet nem tudtunk csinálni, mert az esernyőt is fogni kellett. Mire hazaértünk, kisütött a nap. Az utcánk végéből láttunk egy hatalmas szivárványt. 

Apa már sajnos nem várt minket itthon. elment a kollégáival focimeccset nézni. Anya felcipelt az emeletre, de a  babakocsiban aludtam még egy kicsit. Lefáraszt ez a folytonos barangolás. Anya azt találta ki, hogy először gyorsan lefürdet, aztán megetet. Mikor felébredtem, már nagyon éhes voltam. Nem értette meg, hogy nem akarok fürödni. Először enni akarok. Az az egy szerencséje, hogy mire a fürdéssel végeztem, a tej már jó meleg volt. Annyira üvöltöttem, hogy fel se tudott öltöztetni. Megtörölgetett, majd becsavart egy takaróba. Jó meleg volt, de vissza kellett mindezt adnom anyának. Direkt mindent összetejeztem. Olyan mohón ittam, hogy minden úszott a tejben.Sőt a  pelenkám is újra cserélni kellett. A hátam közepéig kakis lettem. Megérdemelte anya, fürdethetett megint. :) Azt mondta, hogy bárcsak itt lenne apa, mert mindig ő segít neki a fürdetésnél. Szerintem a piszkos víz még mindig ott áll a szobámban. Lehet anya megvárja vele apát.

Már tisztán a friss pizsamámban fekszem a nagyszobában. Néha le-le csukogatom a szemem, de nagyon izgalmas dolgokat fedezek fel ezen a helyen.

Közben anya mellkasán elaludtam. Jó éjszakát nektek is!

Áron