A napokban nem sok izgalmas dolog történt velünk. Azért nem írtam az elmúlt két napban, mert varrtam Áron szobájába a függönyöket és a huzatot. Sikerült minden olyan dolgot befejeznem, amit elterveztem. Kész a kis Mazsolánk szobája:

Szerencsére teljes mértékben át tudtunk állni a szoptatásra, így Áronnak egyre kevesebbszer fáj a hasa. Már csak akkor üvölt, ha éhes és nem kap azonnal cicit (persze jó sok tejjel). Éjjel-nappal eszik és alszik. Szerintem a tegnapi napon az evésen kívül nem is volt ébren. Egy igazi Superbaby! :)

Ilyen az, amikor ébren van és tele a pocak. Lassan kezdi a szemével követni a tárgyakat, persze mi nem vagyunk elég izgalmasak számára, így minket még nem. A kórházi mennyezeti lámpa annál inkább. Az első pillanattól fogva nézegeti őket. Cumira is csak akkor van szüksége: 1. Ha nagyon éhes és anya nem tud azonnal vetkőzni. 2. Ha nagyon fáradt és nélküle nem tud elaludni. Vagy  3. Ha még néha fáj a pocakja.  A videót a cikk írása előtt néhány perccel készítettem. A jelenlegi állapot néhány oda-vissza tologatás után:

Idő közben rá kellett még néhány ruhát adnom, mert a takarót lerúgta magáról és a 32,9 °C ellenére is tüsszögött. 15:30-16:30-ig evett, így ha a következő etetést veszem figyelembe, akkor kb. van még egy órám befejezni a cikket. Jelenleg 19:26 van. Apa alszik. Anya 15:00 és 17:00 között aludt. :) Kipihenten vágunk neki az éjszakának. Közben ébredezünk? Fura...   Ja nem! Egy hangos autó ment el a ház mellett, kinyitotta a szemét, de már alszik is tovább. Persze közben ide-oda tologatom. 

A tegnapi napon elkísértük apát gyógytornászhoz. Azt gondoltuk Szabival, hogy babakocsival jóval hosszabb ideig fog tartani az út, így 45 perccel hamarabb indultunk a negyed órás útra. Nem tartott tovább. :) Úgy kóvályogtunk a praxis előtt, mint gólyafos a levegőben. Céltalanul még sose bolyongtam Szabival ennyit. :) Ja és Szabi mindig lenyúlja a babakocsit. Amikor hárman megyünk sétálni, mindig a fiúk mennek együtt, én meg úgy nézek ki a babatáskával, mint egy málhás szamár. Még szerencse, hogy a vizem elfér a babakocsi aljában.:)  Persze ha elkezd sírni Áron, egyből tolhatom. A mai napon a sírás kb. fél percig tartott, majd újra aludt. Erre Szabi: ,,Már tolom, nem sír." A bizonyítékok: 

Ezeket a képeket mindig gyorsan és titokban kell készítenem, mert Szabi utálja ha fényképezik. A második képen látjátok a kórház gyerek ambulanciájának a folyosóját, ahol az elmúlt hetünk nagy részét töltöttük. Ma azt mondta a doki, hogy csak akkor kell visszavinnünk Áront, ha a súlya csökken, vagy kevésbé reagálna dolgokra. Súlya??? Annyit eszik, hogy csak na.  :) Reméljük így is marad. Ha nagyobb lesz, akkor inkább ruházom, mint etetem. A sok evésnek azért van hátránya is. Ma hajnali akciónk:  (Szerencse, hogy a napokban megrendelt szőnyegünk még nem érkezett meg. Tuti agyvérzést kaptam volna, ha már a földre lett volna terítve. )

Hajnali 03:30. Anya hatalmas mosollyal az arcán kezdi a tisztába tételt...végre nincs kaki! Hurrááááááá.... De amint felemeltem a lábakat.... Mint a rakéta: a fél szobát körbetüzelte. A korai időnek köszönhetően az én reakcióidőm is csökkent, így nem tudtam lőtávolságon kívülre kerülni.... Áron felöltöztetése, a nevetés abbahagyása, átöltözés, mosakodás, felmosás, pelenkázó rendbetétele után nem értettem miért ragad a lábam a papucsban. Á, hogy a lábam is kakis... :) Szóval közel fél óra takarítás után sikerült végre újra lefeküdnöm. Persze reggel kezdhettem előről, mert a sötétben nem minden nyomot sikerült 100%-osan eltüntetnem. Hogy tud egy ilyen apró baba ennyit kakilni??? Nem az anyjára ütött... :D Bocsi, Szabi! :) Azóta is minden szoptatás után kakilunk. Jobb kint, mint bent..így másfél napja már nem fáj a pocakunk. Kúpot és gyógyszert se kellett Áronnak adnom. Ha tisztába tevésről van szó, akkor bárcsak ne mindig anya veszítene a pénzfeldobásban, meg a kő-papír-ollóban. Apa egy mázlista vagy mindig csal. Szerintem az utóbbi. :) Már nem is versenyzünk... mindig anyára marad a piszkos munka. :)

A mai napon voltunk kontroll miatt utoljára (nagyon reméljük) a kórházban. (Vajon megint ki tolja a babakocsit?)

És ma mit találtunk? Nem csak nekünk van apró porontyunk. Most születtek a mellettünk levő parkban kiskacsák. Nagyon cukik. :) Sajnos Áron még nem értékelte őket. Kitaláljátok hogy éppen mit csinált? Aludt.:)

És még mutatok nektek néhány friss és ropogós képet.:) Egész délután napoztattuk a sonkáinkat (Áron és anya is). Apa egész délután ki se tette a lábát az erkélyre a nagy meleg miatt.

Ez ám az igazi kényelem. :)

A bejegyzés elkészült. Már 20:43 van és Áron még mindig alszik. Megyek iszok egy kis vizet és utána keltem, hogy vacsorázzunk.  

Jó éjt Mindenkinek!