Végre sikerült elaludnom, így megkértem anyát, hogy írja le nektek mi történt az elmúlt két napban velem. Először is az első halacskás ruhámat szereném megmutatni, amiben már én is segíthetnék a boltban.

Tegnap volt az első olyan kórházi látogatásom, amikor végre nem kellett vért adnom. Anya elfelejtette, hogy 10:30-ra van időpontunk, így késtünk egy órát. A néni azt mondta, hogy sokat kell várnunk. A váróteremben nem volt senki és egyből behívtak minket a vizsgálóba. Apáék levetkőztettek és a nővérke megnézte a pontos súlyom. Már 3 kiló vagyok. :) A doktor bácsi azt mondta, hogy a véremben lévő bilirubin szint kezd lassan csökkenni, így nem szeretne vért venni, de két nap múlva újra ellenőrizésre kell jönnöm. Nagyon boldog voltam és ez volt az első alkalom, hogy nem sírtam a kórházban. Ráadásul 30 perc alatt végeztünk... eddig mindig legalább 2-3 órás volt a vizsgálat. Anyáék azt mondták, hogy ezek után mindig késni fogunk.:) Jaj de jó, legalább nem kell mindig rohanni. :)  

Délután nem éreztem jól magam, mert nagyon fájt a hasam. Apáék próbáltak nekem valamilyen gyógyszert adni, de nem sokat segített. Nagyon nyűgös voltam, de a fájdalomtól nem tudtam aludni. Szerencsére éjszaka javult a helyzet és aludtam.

Reggel 8 óráig hagytam anyát, majd kiabáltam, hogy éhes vagyok. Reggeliztem, majd elmentünk bevásárolni. Életemben először voltam boltban. Egy kicsit zajos volt, de nagyon jót aludtam a babakocsiban. Utána még bementünk a DM-be, de abból se sok mindenre emlékszem. Aludtam.:)

Apának és anyának délre kellett a gyógytornásznál lennie, de engem nem akartak magukkal vinni. Anya egyik barátnője felajánlotta, hogy vigyáz rám. Szabinának hívják és képzeljétek el, hogy az ő kisfia majdnem velem egy napon született. Péternek hívják, de még sose találkoztam vele. A kórházban a szülei már meglátogattak, így Szabinát és Gábort már ismertem. Nagyon vártam, hogy végre találkozzak a leendő barátommal, de sajnos nem sokat sikerült együtt játszanunk és beszélgetnünk, mert mindketten végigaludtuk a találkozót. Peti ágyában kaptam helyet, ahol még mindketten elfértünk. Ha egyszer eljönnek hozzánk, én is nagyon szívesen megosztom vele az ágyam.

Délután apa pocakján is sikerült egy kicsit aludnom, de anya nem hagyott nyugton.  Kitalálta, hogy a babakönyvbe készít a  lábamról és a kezemről mintát. A lábam csikis volt, sokszor felébredtem az ecsettől, de a kezemet nem engedtem festeni.

Direkt mindig összeszorítottam, hogy anyának véletlenül se sikerüljön megcsinálni a képet.  A végén egyikünk kezéről se jött le a kék festék. Este még meg is fürdettek, de hiába. Anya azt mondta, hogy végre van egy olyan testrészem, ami nem sárga. Kíváncsi vagyok, hogy a kórházban mit fognak ehhez szólni. Remélem nem lesznek nagyon mérgesek anyára.

Képzeljétek el, hogy a nagymamámnak holnap van a születésnapja, így én szeretném elsők között felköszönteni. Sajnos még nem tudunk találkozni, de nagyon várom már őket. Addig is itt szeretném neki elmondani, hogy nagyon szeretem és nagyon sok puszit küldök neki születésnapja alkalmából.

♥♥♥ ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG NAGYMAMIM! ♥♥♥

Anya és apa is nagyon sok puszit küldenek Neked. ♥♥♥

Áron